BudaPesme
y u g o n o s t a l g i a
autentikus balkáni és görög kávéházi dalok tangóharmonika-ének duóformációja
A BudaPesme duó tagjai, Varga Veronika énekes és Réti Benedek tangóharmonikás a balkáni és görög kultúra szerelmesei – igaz, nem megszokott módon és nem a megszokott témában. Habár rajongásuk mögött nem rejlenek családi szálak, legfőbb céljukként tűzték ki, hogy a lehető legéletszerűbben sajátítsák el ennek a térségnek egyes zenei stílusait, amelyek a múlt század balkáni kávéházi kultúrájához, valamint a népzenéhez is erősen kötődnek.
Koncertjeiken szerb, makedón, görög és bosnyák tradicionális és művészi dalok hangzanak el, melyek főképp a Balkán és a Mediterráneum egykori kávéházi kultúrájához, a kafanához és a kafe amanhoz kötődnek. Éppen ezért Veronika és Benedek előszeretettel játszik kis kávézókban, bárokban és kulturális terekben, ahol a hallgatóság közelsége még személyesebbé, még élőbbé teszi a megszólaló dalokat. Repertoárjukban különösen fontos szerepet kap a bosnyák sevdah és a görög rebetiko műfaja, amely a magyar közönség számára különösen izgalmas és egzotikus hangzású, hiszen ezeknek a daloknak dallam-és ritmusvilága merőben eltér a magyar népzenéétől.
Autentikus, letisztult előadásukat hallva a közönség sokféle lelkiállapotot élhet meg a nosztalgikus, érzelmektől átitatott hangulattól az önfeledt, nyáresték könnyedségét idéző örömön át a pohártörős-asztalontáncolós forró szenvedélyességig. A hallgatóság egy valódi, kultúrákat átszelő időutazáson vehet részt, amelyben megszólalnak a 20. század első évtizedeinek görög kafe aman és rebetiko dalai, Bosznia-Hercegovina szerelmi témájú művészi dalai, a sevdalinkák, makedón és szerb népdalok, valamint az 1900-as évek második felének ikonikus balkáni-jugoszláv dalai.
Mindehhez a zenészek saját zenei mikrokozmoszukat is hozzáteszik, valamint azt a több mint tíz éves együttzenélési gyakorlatot és színpadi rutint, amelyet a magyarországi délszláv zenét fókuszba állító Babra zenekarban és korábban más, magyar népzenei formációkban szereztek együtt. A koncertek során számos, a balkáni és görög zenekultúrához kapcsolódó, hiánypótló információ, valamint személyes élmények sora hangzik el a zenészektől, akik előadásaik során előszeretettel vonják be a közönséget is a zenélés örömébe.
A BudaPesme névben megtalálható a formáció „otthona”, Budapest, amelyhez a szerb pesme, azaz dalok szót illesztették, felhívva a figyelmet repertoárjuk balkáni eredetére.
Tematikus koncertprojektek
“A BudaPesme zenei kollaborációi különféle tematikák mentén jönnek létre olyan kiváló zenészekkel, akikkel a duó tagjai természetes módon kapcsolódnak mind a zenében, mind az azt övező gondolatokban, értékekben; akikkel egy nyelvet beszélnek szavak nélkül, akikkel kölcsönösen mutatnak egymásnak új utakat. ”
Sevdalinkák egy bosnyák kávéházból
A sevdalinkák töretlen népszerűségének egyik oka, hogy a maguk intenzitásával és szépségével a legerősebb érzelmeket mozgatják meg mind az éneklőkben, mind a hallgatókban. A könnyeket is gyakran előcsaló dalokat hagyományosan a saz nevű hangszerrel, ma pedig legfőképp harmonika-kísérettel adják elő, mely a zenei árnyalatok végtelen lehetőségeivel ruházza fel a dallamokat.
A szerelem melankóliájáról nemcsak egyedül, de társaságban is énekelnek a bosnyák emberek. A zenével kísért összejövetelek legjellemzőbb tere pedig a kafana, vagyis a kávéház, melynek fogalma az oszmán uralom közvetlen kulturális öröksége a Balkánon.
Varga Veronika (ének, tamburabőgő), Réti Benedek (tangóharmonika) és Horváth Bálint (tamburák) koncertjén ebbe a mélyen emberi, varázslatos világba nyerhetünk betekintést a sevdalinka meghatározó előadóinak leghíresebb dallamain keresztül, kiegészülve azokkal a személyes gondolatokkal, amelyeket a zenészek fogalmaztak meg a múltat a jelennel összekötő sevdalinkák kapcsán – amelyek nemcsak a szerelmeseket, de a szerelemre vágyakozókat is elbájolják.
“A sevdalinka műfaja a Balkán talán legsokszínűbb országa, Bosznia-Hercegovina történelmében gyökerezik, de lelkülete az egész Balkánt magában rejti, ereje évszázadok emberi tapasztalatiból és legelemibb érzelmeiből táplálkozik – nem csoda, hogy a sevdalinkákat néhányan a lélek tükrének is nevezik. A török sevda szó jelentése: szerelem, a sevadlinka pedig nem más, mint egy másik ember iránt érzett szerelmi sóvárgás zenei kifejeződése, a szerelem leírhatatlan ezerarcúságának énekben elmesélt formája.”